A címe egy gyönyörű idézet, így kezdődik Arany János Toldijának 7. éneke. Ez egy ifjúsági előadás, ami Arany János életét mutatja be. De mielőtt megijednétek, hogy irodalom órára ültök be, nem.

Ezután a rövid felvezető után eljött a pillanat, hogy megosszam veletek az élményeimet.

Személy szerint nagyon szeretem Aranyt és nagyon kedvelem azt a gárdát, akik létre hozták ezt az előadást. Amikor beültem a nézőtérre teljesen más látvány és élmények értek, mint eddig. Meglepő volt, de annál öröm telibb. Egy olyan élményben volt részem, amit nem igazán tapasztal az ember egy színházban, az pedig nem más, mint az aktivitás. Számomra egy csoda az aktív színház. Közelebb hozott számomra egy olyan világot, ami elérhetetlennek tűnt. A színészekkel szinte együtt,,dolgozni” a nézőtérről elmondhatatlan élmény. Nagyon boldog vagyok, hogy ez ebben az előadásban megtörténik. Az első felvonás nevetéssel, vidámsággal volt tele, míg a második felvonás a komolysággal és a könnyekkel. Szerintem ez így is van rendjén egy előadás alkalmával. A színészek fantasztikus játéka, Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése és Vecsei H. Miklós dramaturgiája tették az előadást olyan fantasztikussá. Azt gondolom, hogy ezzel a megoldással, amivel ők a darabot a színpadra vitték az ,,egymásra figyelést” szerették volna színházi keretek közé csempészni, annak érdekében, hogy a néző is picit mutasson magából, a lelkéből valamit és ne legyen a színész és néző között egy láthatatlan fal, ami csodálatos élményt ad gyermeknek és szüleiknek egyaránt. Nagyon tetszett ahogy elkezd a darab végig menni Arany János életén. Először egy kisfiút látunk és látjuk felnőni végül megöregedni, közben látjuk Arany életének fontos állomásait is és ehhez az állomásokhoz kapcsolódó személyeket, eseményeket is. Nagy segítség a darabban Hegedűs D. Géza művészúr, aki meséli és kommentálja a jeleneteket ez is segítség a nézőnek, illetve ad egy plusz töltetet a darabnak. Meleg szívvel ajánlom olyan gyermeknek is ezt az előadást, aki még nem tanult Arany Jánosról. Ők is fogják érteni és haza tudnak vinni az előadásból egy olyan morzsát, ami nekik élményt adott ebben biztos vagyok. Remélem fel keltettem azok érdeklődését, akik még nem látták. Kihagyhatatlan élmény mindenkinek.

Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek és remélem, hogy még leszek is!

(Képek: Vígfigyelő - saját)

Sziasztok! 

Valószínűleg Nektek is feltűnt, hogy az utóbbi időben kevésbé voltunk aktívak az oldalon. Ezért először is szeretnénk elnézést kérni! Másrészt pedig megmagyarázni.

Az első és legfontosabb dolog, amit tudnotok kell (vagy lehet már tudtok) velünk kapcsolatban az az, hogy mindketten egyetemisták vagyunk. Bármennyire is szeretnénk minden időnket a Vígfigyelőre és Rátok fordítani, sajnos a tanulmányaink ezt nem engedik meg. Biztos Veletek is előfordult már, hogy egy témazáróra/érettségire való tanulás miatt, le kellett mondanotok egy programot. Sajnos nekünk az oldal volt az, amire kevés időt tudtunk szánni a sok beadandó és dolgozat között. Természetesen az, hogy nem posztoltunk nem jelentette, jelenti azt, hogy már nem is foglalkozunk az oldallal, Veletek. A háttérben Lucával rengeteg tervet készítettünk, sok minden intézés alatt áll. A Vígfigyelő közösség Nektek köszönhetően hihetetlen gyorsasággal nő! Ez nem csak azt jelenti, hogy a tervünk megvalósulni látszik, hanem azt is, hogy sokkal keményebben kell dolgozunk azért, hogy Ti elégedettek legyetek a munkánkkal. A sok ötletelés közepette rá kellett jönnünk arra, hogy ketten már képtelenek vagyunk minőségi munkát készíteni egy ilyen hatalmas közösségnek. Egyenlőre még nem állunk készen arra, hogy bárkit bevegyünk a szerkesztői csapatba (van már rá ötletünk, de ki kell még dolgozni), úgyhogy egyenlőre a színházi ismertségünk alapján három új fővel bővítettük a csapatunkat.

Ezúton is köszönjük Flaminak, Lilinek és Amandának, hogy elfogadták a felkérésünket! Az ő bemutatkozásukat megtaláljátok a Rólunk fül alatt.

Valamint köszönjük Petrának, hogy biztosítja számunkra a megfelelő képi megjelenítést! 

Amit biztosan meg tudunk ígérni Nektek a következő hetekre:

• Kozmikus magány ajánló/beszámoló
• Kinek az ég alatt már senkije sincsen ajánló/beszámoló
• Baal ajánló/beszámoló
• Luca TITKOS projektje
• Közös madárhajtogatás a Premier című előadáshoz

Bízunk benne, hogy megértitek a helyzetünket és a posztok hiányának ellenére is maradtok ennek a csodálatos közösségnek a tagjai!

PS: A blog struktúrájában eszközöltünk néhány változtatást. Mától megtalálhatjátok a Ti írtátok fület, ahova várjuk az általatok írt beszámolókat, megfigyeléseket, élményeket, bármit ami a Vígszínházzal kapcsolatos. Az irományokat a vigfigyelo@gmail.com címre tudjátok elküldeni. Kérünk Titeket, hogy a személyiségi jogok védelem érdekében egy álnevet is küldjetek. Az álnévnek valahogyan kapcsolódnia kell hozzád és a Vígszínházhoz. Íme néhány ötlet: Nemecsek Helga, Botond és bűnhődés, Szentivánéji Rebeka.

Mikor megláttam a Facebookon a Vígszínház által meghirdetett VígEgyetem eseményt, biztos voltam benne, hogy ott leszek, hiszen már decemberben megvettem a jegyet a február 22-i előadásra. Mivel Zsófinak és annak a barátnőmnek is, akivel együtt járok színházba órája volt, egyedül mentem a színház büféjében tartott eseményre. Bár az elejéről egy kicsit késtem, így a bemutatkozásról lemaradtam, de sikerült gyorsan bekapcsolódnom a beszélgetésbe.

A továbbiakban egy kisebb összefoglalót olvashattok az elhangzottakról.

Az alagsori büfében két kisebb asztal volt kialakítva a résztvevőknek, vele szemben pedig a hallgatóság számára székek. A VígEgyetem résztvevői ez alkalommal ,mint ahogy azt a képen is láthatjátok: Hajduk Károly, Szilágyi Csenge, Kozma András (a Liliom dramaturgja), a rendező ifj. Vidnyánszky Attila, Mester Dávid és Vörös Róbert voltak.

(Kép: www.vigszinhaz.hu)

Az interjút Vörös Róbert, a színház irodalmi és dramatrugiai tanácsadója vezette. A főbb megszólalók inkább a dramaturg illetve a rendező volt azonban a két főszereplő és a zeneszerző is megszólalt. Azért is volt nekik nagyobb szerepe, hiszen a Vígegyetem egy, mint kiderült a tizennegyedik Liliom előadása előtt volt és Szilágyi Csengének,Hajduk Károlynak, illetve Mester Dávidnak hamarabb el kellett menni készülődni. Számomra kicsit nehezebb volt, hogy egy olyan darabról beszéltek, amit akkor még nem láttam viszont ezt azóta pótoltam. 

Vörös Róbert elmesélte hogyan jut el egy darab a bemutatóig. Az színházkészítés folyamat első része a tervezés, ami akár 1-3 évvel a darab bemutatása előtt is kezdődhet. Amit a színház igazgatója, a dramaturg, a rendező és a gazdasági igazgató együtt talál ki. Utána pedig a rendező felveti a darab ötletét. Itt jön a kérdés. hogy melyik darabot játsszák, kik játsszák, kik játsszanak ilyenkor a Pesti Színházban, kik a nagyszínpadon illetve kik a Házi Színpadon. Majd elkezdődik az olvasópróba, utána pedig a próba folyamat. Végül a mi, a nézők este 19-kor ünnepbe öltöztett szívvel beülünk az előadásra.

Ifj. Vidnyánszky Attilának ez volt az első nagyszínpadi rendezése. Beszéljenek helyettem az ő szavai és hogy mit gondol, mi a rendező feladata: „A technikáról szól a dolog, olyan, mint egy nagy kirakós... Amit a mi, Bagossy Levente díszlettervező, Vecsei Kinga, jelmeztervező és Mester Dávid zeneszerzővel valamit elképzelünk. Az, mint egy Rubik kocka megvan és aztán ezt a színészek így szépen, összepakolják és megvan. És ha nem áll össze, amit mi valahogy elképzeltünk és nem úgy megy. Akkor mindig beindul a pánik és akkor muszáj addig pörgetni, hogy kiderüljön működik e vagy sem."  

A legutóbbi VígEgyetem 2017. november 18-án volt, akkor a Hamlet volt a főszerepben. Reméljük nem kell ilyen sokat várni a következő ilyen eseményre.Hatalmas élmény volt. Minden olyan embernek ajánlom, aki kíváncsi hogyan is folyik a színházi háttérmunka.

Az élménybeszámolóm egy Kozma András által elmondott Molnár Ferenc idézettel zárom.

„Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön." 

"Nem is életben maradni, hanem embernek maradni a fontos." (1984 című film).

Akár ez is lehetne A diktátor tanulsága. 

Amikor leültem megírni ezt az ajánlót, nehezen jöttem rá, hogy honnan is akarom kezdeni és mit is szeretnék beleírni. Kezdhetném mondjuk Charlie Chaplin életének és munkásságának bemutatásával, aztán jöhetne egy összehasonlítás a film és a darab között, végül pedig pár sor arról, hogy hogyan tetszett a darab. Igen, akár így is nézhetne ki, csakhogy az nem ajánló lenne, hanem egy nagyon szép házi dolgozat média vagy irodalom órára. Esetleg vizsgálhatnám a rendezői technikákat, a koreográfiát, a díszletet és a jelmezeket, majd áttérhetnék a fényekre és a hangokra, méltatnám vagy éppenséggel kifejezném nem tetszésemet a színészi játék iránt. Ha így írnám meg akkor az egy tökéletes színházi kritika lenne, de mivel nem vagyok kritikus és nem is próbálom annak beállítani magam, így az egyszerű megfogalmazásommal következik egy élménybeszámoló-ajánló.

(Képek forrása: www.vigszinhaz.hu / Dömölky Dániel)

Kezdjük az elején. Szégyen, nem szégyen, én a 21 évem alatt még egyszer sem láttam A diktátor című filmet. Mindenki mondta, hogy tessék megnézni, hogy milyen jó, de sose jutottam el odáig, hogy megnézzem. Mikor kiderült 2018 májusában, hogy Eszenyi Enikő megrendezi, akkor beszereztem a filmet, de ültem rajta egészen novemberig, amikorra is a bérletem szólt. Őszinte leszek nem siettem el, konkrétan az előadás napján, délelőtt néztem meg a filmet. Egész úton amíg a színházba mentem gondolkodtam rajta, a mondanivalóján, illetve azon, hogy ez vajon hogyan fog megjelenni a színpadon. Általában társasággal járok színházba (barátnőimmel vagy "munkaügyben" Lucával), de nagyon örültem, hogy ezt a darabot (is) egyedül nézhettem meg. 

Már az első felvonás végén a szünetben le tudtam vonni azt a következtetést, hogy a színészek elképesztően alakítanak. Bár erre azért számít az ember, ha a Vígszínházba megy, hiszen bármelyik darabot is nézi meg, úgy gondolom, hogy nem fog csalódni. Ami számomra igazán érdekes volt, hogy a darab, megkockáztatom kimondani, tökéletes adaptációja a filmnek. Voltam már más színházakban is, ahol filmeket dolgoztak át a színpadra, de bevallom őszintén nem mindig voltam elégedett az eredménnyel. Itt viszont - minden elfogultság nélkül mondom - teljesen ámulatba ejtett az a profizmus, amivel a film a színpadra került. 

Nem szeretnék minden színészről egyénileg írni, mert akkor nagyon hosszú lenne ez a poszt és lehet végig se olvasnátok :D. De engedjétek meg, hogy kiemeljen ifj. Vidnyánszky Attila játékát. Attilát már korábban láttam játszani a Hamletben és a Háború és békében is, így számítottam a teljesen ámulatba esésre. De higgyétek el nekem, hogy minden képzeletemet felülmúlta Hynkelként/a borbélyként. Az előadás szünetében így fogalmaztam meg magamnak Attila játékát: "Azt hiszem, aki látta már Attilát a Hamletben, abban semmiféle kétség nincs, hogy tökéletesen játszik a színpadon".

A diktátor sem úszta meg az átírást. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy teljesen megváltoztatták volna a film szövegét, hanem arra, hogy a rendező és/vagy a dramaturg megpróbálja a szöveget emészthetőbbé, befogadhatóbbá, bizonyos esetekben szórakoztatóbbá tenni. Amikor a gimnáziumban irodalom órán a színházakról és a rendezésről beszélgettünk, akkor emlékszem, hogy a tanárom kiemelte, hogy egy előadásnál nem csak magára az előadásra kell figyelni, hanem arra is, hogy a rendező miért ezt, miért most és miért így szerette volna megcsinálni. A diktátorban több helyen is hintettek el apró aktuálpolitikára utaló megjegyzéseket. Nem vagyok nagy politizáló és akármennyire próbálom távol tartani magam ettől a világtól, sajnos elkerülhetetlen, hogy az ember akár a híradóban, egy újságban, az utcán sétálva, vagy akár egy színházi darabban szembe találja magát vele. DE! Nagyon fontos, hogy ezek az elhintett kis megjegyzések, ne legyenek se bántóak, se pedig elütőek a szövegtől, a témától, se pedig túl feltűnőek. Úgy gondolom Vecsei H. Miklós, Eszenyi Enikő és Vörös Róbert valami olyat alkotott a szövegkönyvvel, hogy azt bárki megirigyelné. A diktátor (hívjuk így) szórólapján olvasható ez a mondat: "A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását." Tudjátok, én úgy érzem, és ez teljesen az én véleményem, hogy bár Eszenyi Enikő régóta vágyott arra, hogy megrendezhesse és színpadra állíthassa ezt a művet, ennek 2018-ban kellett megvalósulnia. A mai magyar társadalomban hasonló szorongás lehet, mint Chaplin idejében, amit igenis fel kell oldani. Az ember nem mindig képes a saját problémáit felismerni és azokkal megbirkózni, ehhez szükség van egy külső segítségre is, legyen ez egy barát, orvos vagy akár a színész a színpadon. Ez az előadás minden egyes megnyilvánulásával segíti az embert abban, hogy egy kicsit párhuzamot vonjon a saját életével, környezetével és az abban jelenlévő frusztrációt megpróbálja leküzdeni. 

Szeretném Hynkel beszédéből kiemelni a szerintem legaktuálisabb és legmélyebb üzenettel bíró sorokat.

„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat. (...)

Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. (...)

Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el. (...)

Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség! (...)

Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad. (...)

Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk! (...)

Emeld fel az arcod!”

Ha ebben a színházi évadban csak egy előadást néznél meg, ez legyen az! 

Kedves Enikő! Nem szeretnék sokat mondani, azt a fentiekben már megtettem. Egyszerűen csak: köszönöm!